Szebbnél-szebb kristályok csillogása töltötte meg az ún. Kristály-galériát, ahol kellemes séta közben fedezhettük fel a különféle ásványokat. Aztán irány a gleccser. A Montevers Du Glace-hez ugyan kisvonattal mentünk fel, a gleccserhez levezető utat gyalog tettük meg. Jó volt végre egy kicsit mozogni. Hihetetlen, hogy mennyire szépen ki van építve a francia Alpok. Az alapos szervezésnek, a jó gyalogos-felvonós-vonatos útvonalaknak köszönhetően rengeteg gyönyörő helyet tudunk bebarangolni, annyit, hogy még két hét sem lenne elegendő ahhoz, hogy felfedezzük az alpok minden szépségét. A gleccserhez vezető gyalogúton kis táblák jelezték, hogy néhány 10 évvel ezelőtt milyen magasságig húzódott a gleccser vonala. Elképesztő, hogy alig 15 év alatt több tíz métert „süllyedt”. Ez talán egy jelzés szeretne lenni a globális felmelegedés káros hatásainak bemutatására?! Nem tudom. Mindenesetre elég meglepő ez a szintcsökkenés.

A gleccser belsejébe bámulatos jégbarlangot vájtak bele, amelyben különféle jégből készült szobrok voltak kiállítva. Sajnos én nem igazán tudtam élvezni a látványt, mert – a Chris javaslatára – a motorban hagytuk a kabátot, így én alaposan szétfagytam. Igyekeztem minél hamarabb kimenekülni. A Chris még fotózott egy sort, én meg már tűkön ültem, hogy mikor indulunk már felfelé, ahol végre felmelegedhetek. Kicsit ideges voltam rá, mert miatta nem vittük magunkkal a meleg cuccokat. De hát mindegy. Tanulság: Legközelebb majd nem ugrok be a kútba, ha a Chris is beugrik.

A jégbarlang után felvonóval mentünk le a vasútállomásra. Utána szokásos programként csetreszvásárlás következett. Találtunk is néhány szuvenírt, aminek biztosan örülnek majd az otthoniak. :) Részleteket természetesen nem árulhatok el a turista-titoktartás miatt :) Ma nagyon fel voltunk gyorsulva. Nem tudom, hogy a nagy hőség – 35 fok – teszi-e, vagy az állandó ide-oda kallézolás, mindenesetre nagyon el voltunk tunyulva mindketten. Üldögéltünk Chamonix egyik terén és bámultuk a hegyet, meg a szobrokat. Chamonix egyébként nagyon szép város, hangulatos, tele ajándékboltokkal, éttermekkel, fagyizókkal. A kilátás bárhová is megyünk, gyönyörű. Mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

Pihenés után kerestünk egy fagyizót. Érdekes módon most alig bírtunk ráakadni egyre, mikor máskor tonnaszámra sorakoznak. Elámultam, mikor megláttam, hogy milyen sokféle fagyi van: nutella, sztracsi, pekándió, joghurt, pisztácia és még sok-sok más finom íz. Lehetett kb vagy 40 fajtából választani. Különböző méretű tölcsérek voltak, amelyekbe több gombóc is belefért. Volt olyan is, amibe 10 gombóc fagyit tudnak belemerni! Ez igen!! De mi csak 1-1 gombócot ettünk, mert baromira drága volt.

Fagyizás után a szokásos kaja utáni járkálás követezett. Mivel Antibes óta – azaz kb 5 napja – nem ettünk normális meleg kaját, ezért már nagyon vágytunk valami normális ételre. Nagyon elegünk volt abból, hogy állandóan sültkrumplin, pizzán, meg más műcuccokon éljünk. Franciaország ebből a szempontból nem igazán kényeztetett el minket. A szokásos francia étlap a következőkből áll: hamburger, sültkrumpli, palacsinta, pizza, steak, kagyló, palacsinta, no és az elmaradhatatlan poulet, vagyis a pulyka, ami után a Chris elnevezett engem kis pulé-nak :) A többi kaja meg csak franciául van kiírva, úgyhogy csak találgatni tud az ember, hogy vajon mit kérjen. Mivel a meglepetéseket nem szeretjük, ezért mióta Franciaországban vagyunk, folyamatosan biztos – azaz ismert – de egészségtelen ételekkel tömjük magunkat. Kivéve ezalól a zöldségsaláta, ami ugyan egészséges, de már baromira unom azt is, mellesleg pedig nem is laktat. Hiába is próbálkoztunk, nemigen sikerült olyan éttermet találni, ahol normális áron beazonosítható ételt tudtunk volna enni.

Már nagyon nyűgös voltam, mikor nagynehezen találtunk egy kínai éttermet, de pechünkre be volt zárva. Király :( Aztán újabb kilométeres séta után végre találtunk még egyet, ahol végre enni is tudtunk. Én a legkisebb rizikó érdekében currys csirkét kértem sima rizzsel, ami nagyon-nagyon ízlett. Viszont az árak döbbenetesek. Kettőnk vacsorája 30 euróba került úgy, hogy nem ittunk semmit, még vizet sem, mert az 4 euró lett volna. Ennyiért már inkább veszek a marketben 10 litert vagy még többet... Úgyhogy őszintén szólva nem vagyok megelégedve a francia kajáldákkal és nagyon örülök, hogy holnaptól már olasz földön ehetünk. :) Hiszen holnap indulunk Bibione-ba, ahol egy négy csillagos hiper-szuper kempingben szétáztatjuk majd a popónkat a jakuzziban, és rongyosra ússzuk a testünket. :)