Július 9én reggeli után kimentünk a tengerhez fürdeni egyet. Először nagyon féltem a vízben, mert még sohasem fürödtem tengerben, nem tudtam, hogyan kell „bánni” a hullámokkal, de a Chris megtanított rá, és így már élveztem a dolgot. Olyannyira, hogy ki sem akartam jönni a vízből. Egyszer olyan erős volt a hullámzás, hogy levitte a bugyimat, de szerencsére még időben megfogtam :) Aztán pedig belement a víz a szemembe, plusz szerintem homok is, és nagyon rossz volt a kontaktlencsém miatt, ki sem tudtam nyitni a szememet. Elhatároztam, hogy inkább szemüvegben megyek le a partra legközelebb. Fürdés után napoztunk egyet, egy kicsit le is barnultunk, de aztán a Chris rágta a fülemet, hogy ne napozzunk tovább, hanem menjünk fagyizni. El is indultunk az egyik bódéhoz, de nem volt fagyi, csak jégrém, ezért inkább visszamentünk fürdeni. Azután visszacaplattunk a kempingbe és az ottani fagyizóban ettünk két gombóc fagyit. Nagyon nagyon finom volt. Én mentásat és valami fura nevűt ettem. Csak ültünk egy padon és élveztük a meleget, szerelmesen összebújtunk és örültünk magunknak :) Fagyizás után átöltöztünk és elmentünk Jesoloba városnézésre.

Lido di Jesolo nem áll másból, mint fagyizók fagyizók hátán, ruha-, ékszerüzletek és hotelek töméntelen mennyiségben, no meg éttermek és pizzériák. A vicces állatmintásra vágott sövényeken és néhány szökőkúton kívül nincs túl sok látványosság. Így jó turistához méltóan nézgelődtünk, rengeteget sétáltunk Lido hosszú utcáin és bámultuk a kirakatokat és a csetreszboltok rendkívül széles választékát. Épp akkor, mikor ott jártunk, volt valami kirakodóvásár. Ott mindent alaposan “átkutattunk” annak reményében, hogy találunk megfelelő ajándékot a szeretteinknek. De nem igazán volt ami tetszett. Nagyon sokat gyalogoltunk, fáradtak voltunk, de a Chris hirtelen megpillantott egy minigolfpályát....

Megmondom őszintén, hogy abszolút nem volt kedvem bemenni játszani, mert már így is elég hulla voltam, de az ő kedvéért bementünk. És, mi tagadás, remekül szórakoztunk. Én most golfoztam először, úgyhogy elég nehezen indultam, de végül belejöttem. Izgalmas és nagyon szórakoztató volt az egyre bonyolultabbá váló pályákon bepöckölni a labdát, de egy-két kivétellel sikerült :) Volt olyan pálya, ami kanyargós volt, vagy emelkedős, olyan, ahol egy alagúton más akadályon kellett átvezetni a labdát. Gyönyörű, virágokkal teli környezetben igazán felüdítő volt ez a kis játék. Természetesen a Chris nyert, de nem sokkal... :)

Mindezek után megéheztünk és éreztük, hogy hív a természet. A Chris javasolta, hogy menjünk át Jesolo központjába és keressünk egy pizzériát. Milyen meglepő, hogy a máskor vagonszámra feltünedező pizzériák ott valahogy eltűntek. Már nagyon kellett pisilni és nem találtunk semmit. Hisztiztem, hogy menjünk már valahová, mert baj lesz... aztán végre találtunk egy éttermet, ahol volt pizza, viszont héttől volt csak kiszolgálás. És mivel mi még egy esti naplementenézést is terveztünk, inkább visszamentünk a kempingbe.

A kempingben megvacsoráltunk. Pizzát ettünk mindketten. Én személy szerint Pizza messicanat ettem babbal, meg olajbogyóval és nagyon ízlett... hát valóban igaza volt a Chrisnek, az olasz pizza és az olasz fagyi páratlanul finom!!! :) Érdemes kipróbálni. Aztán érdeklődtünk a recepciónál, hogy van-e internethozzáférés, mert mobilról képeket eléggé drága lenne feltölteni. De sajnos nincs a kempingben internet. Csak Jesoloban egy Medúza nevű utcában van wifi. Ide mindenképpen elmegynk majd, hogy fel tudjuk tölteni a vagon képet és videót, amit készítettünk.

Vacsi után elmentünk sétálni a tengerpartra és kagylókat gyűjtöttem az anyósomnak :) Ez a nap csodás volt. Szerencsénk volt, mert az idő szép napos volt. Nagyon elfáradtunk nap végére, így gyorsan elaludtunk.

Cimkék: Katie, Lido di Jesolo, minigolf