Július 14-e, reggel. Tonhalas szendvics-evés közben megtámadt minket két méhe. A Chris nagyon hősiesen – még az életét is kockára téve :) - megmentett a halálos ragadozóktól úgy, hogy az egyiket agyoncsapta a szendójával, a másikat meg becsalogatta az zacskóba, és úgy lapította szét.. ilyen férfi nem terem minden bokorban :) Aztán elindultunk Tirreniaból Nizzaba. Az út 380 km volt, tehát nem volt hosszú, mégis nagyon elfáradtunk.

Főleg a nagy meleg miatt. Olyan meleg volt, hogy még a menetszél sem igazán segített rajtunk. Eleinte majdnem elaludtam a motoron, de aztán ittunk kólát és feléledtem. Egy idő után már annyira izzadtam, hogy már nem is érdekelt, hisz már úgyis teljesen nedves volt belül a motorosszerkóm. Útközben párszor megálltunk. Jó volt a légkondival ellátott benzinkutas marketben ücsörögni, bár ért némi meglepetés. A fürdőszobai dolgok területén találkoztam már érdekes dolgokkal eddig is: például a kézmosó Pisaban a Sánta Máriában, ahol nem volt se kar, se fogantyú, még csak nem is úgy működött, hogy alátartottuk a kezünket, hanem lábbal kellett megnyomni egy pedált és úgy jött a víz. Aztán a pottyantós wc Jesoloban, de amit itt, az olasz-francia határ közelében tapasztaltam, sokkal furább: a wc úgy működött, hogy ha fölé tettem a sejhajomat, elkezdett öblíteni. Nem volt lehúzó és kicsit érdekes volt, hogy nem tudtam zavartalanul elvégezni a dolgomat, mert attól kellett félnem, hogy levizezi a sejhajomat. Mindenesetre érdekes volt.

Kicsit feldobta az utat, hogy az olasz autópályáknál a sávokat virágokkal teli bokrok választották el, és gyönyörű látványt biztosítottak. A határ közelében már nagyon szépen látszott a tenger is. Franciaországba érkezve eléggé rendesen lehúztak minket autópályadíjakkal. Két rövid etapp-on több mint négy eurót fizettünk. Ki is voltunk akadva rendesen. A kempinget természetesen megint nem találtuk meg elsőre. Kb 15-20 percig keringtünk Villeneuve Loubet (Nizza közelében van), mint gólyafos a levegőben, de nem találtuk meg a kempinget. Már nem bírtuk a meleget, így megálltunk az út mellett. A chris elővette a laptopját, hogy mobilinterneten megnézze, hogy hová kell mennünk pontosan. De persze nem működött a mobilról az internet, így egy helyi férfit kérdeztünk meg, aki készségesen segített nekünk. A Chris elment megkeresni a kempinget, míg én a motorral együtt ott csöveztem Villeneuve Loubet utcáin: olasz kekszet és olasz szendvicset rágcsáltam, jöttek a helyi nénik „Bon appetito”, erre én, „Danke”. Nem semmi... Jól bekajáltam, közben a Chris is visszaért, foglalt egy helyet a kempingben.

A Parc des Maurettes csodálatosan szép, nagyon tetszik. Igényes. A placcok hol síkon helyezkednek el, hol kicsit dombosan, az út és a falak szép kövekből vannak kirakva, rengeteg a szép virágos bokor, csodálatos a kilátás a tengerre. Van játszótér, jakuzzi, sportplacc (tenisz, ping pong), kisbolt meg miegymás. A tusolókból kétféle van: van sugármeghajtású vízcseppeket spriccelő és zuhanyrózsás is. Van külön mosdókagyló tükörrel, ezek is el vannak kerítve ajtóval, csakúgy mint az összes wc és tusoló. Van mosogató, mosóhelyiség is, ahol meleg víz folyik, ingyen... A tusolókban is van melegvíz, és nem kell fizetni érte. A sátorfelverés nem ment simán, mert kavicsos és kemény a talaj. A matrac úgy tűnt, hogy leeresztett, de azért remélem nem lyukadt ki, mert az enyhén szólva is gáz lenne. Az elektromosságért természetesen megint futkozni kellett, mert nem ért el a zsinór, illetve ahová elért, ott meg nem kapcsolták még rá az áramot. A sok kérdezősködés miatt ki is volt akadva a francia recepcióskisasszony, úgy nézett ránk, mint a véres rongyra.

A hajlék felállítása után lementünk a partra lazítani. Gondoltuk mi, hogy lazítani... A tengerpart itt nem olyan finomszemű homokos, mint az olaszoknál, hanem durva, kavicsos, ráadásul a tenger hatalmas, kb 10 centis köveket is kisodor magával – illetve visszaszippant – és ez eléggé meg tudja ütni a lábat, ami nem kellemes. A tenger nagyon vadul hullámzott: kb 2-3 méter magasra is feltörtek a habok, nagyon félelmetes volt. Egy bácsi kivételével senki nem merészkedett be a vízbe, inkább a parton lógattuk a lábunkat. El is ment a kedvem az egésztől, mert én úszni szerettem volna, de hát ilyen nagy hullámok közé nem mertem bemenni. Így aztán hazaballagtunk, és egy gyors fürdés után elindultunk vacsorázni.

Érdekes módon Franciaországban minden sarkon van egy sportbolt, de kajáldáért jó pár száz métereket kell gyalogolni. És mi volt az első, amire ráakadtunk, na mi? Naná, hogy egy Mc'donalds! Én nem voltam annyira éhes, úgyhogy csak egy mozzarellás salátát ettem. A Chris se vitte túlzásba, egy sültkrumplit evett egy hamburgerrel. Plusz vettünk még egy 3 decis vizet. És majdnem 13 eurót fizettünk. Kicsit drága... tegnap az olaszoknál 20 eurót fizettünk két pizzáért, egy sült krumpliért, egy spagettiért és egy literes vízért... van különbség...azt hiszem Franciaországban nem fogunk meghízni...