Július 16. Villeneuve Loubet, Parc des Maurettes kemping. Az éjjel nem sokat aludtunk, mert a U2 koncert után még lefürödtünk és kb 1-re kerültünk ágyba. Nyomik is voltunk reggel. Elmentünk az Inter Marché-ba reggeliért. A market előtti pékségben vettünk péksütit. Én croissant-ot ettem. Kimondhatatlanul finom volt. Puha és lágy, ugyanakkor kívül ropogós. Nem volt fullasztó, inkább kellemesen omlós. Nagyon ízlett. A tésztasalátával, amit vettünk, nem igazán jártam jól, mert olyan mű-íze volt. A csodálatos faág alakú édességről már nem is beszélve. Teljesen poénosnak tartottam, hogy faág alakú bonbont is gyártanak, és már tegnap is meg akartam kóstolni, de nem mertem. Ma azonban sajnos mégis rászántam magam. És mi lett az eredménye? Basszus, ez nem cukor volt, sem csoki, hanem ízesített fa!!! :( Nooorrmális? Tuti, hogy bonbonnak szánták, mert ott volt a többi finomabbnál finomabb édességek között, ezért mertem azt hinni, hogy ez is édesség. Elrágni nem lehet, mert ugye fa. Íze az van, valami édes-kesernyés keverék, de hogy nem szopogatnám reggeltől estig, az is biztos. A seggébe kéne dugni annak, aki kitalálta. Szegény édesanyámnak vinni akartam belőle mint egzotikus édességet. Hát azt hiszem ki is vágott volna otthonról, ha ezzel megjelentem volna. Mindenesetre mindenkinek csak azt tudom ajánlani – eddigi tapasztalataim alapján - , hogy NE VÁLASSZON ÉDESSÉGET SZÍN ÉS FORMA ALAPJÁN, MERT PÓRUL JÁR...

Bevásárlás után nem akartunk semmi különöset sem csinálni, mert a tegnapi koncert miatt le voltunk lassulva. Egyvalamit azonban el kellett intézni: elfogyott a mosó/mosogatószer, amit a Decathlonban vettünk, így keresnünk kellett egy üzletet Nizzaban. Így alapos reggelizés helyett csak egy pár falatot kaptunk be a szupermarket parkolójában, aztán irány Nizza. Kb másfél órán keresztül keringtünk a városban, majdnem meghaltunk a melegben, de semmi. Ennyi időt elvesztegettünk a semmire, hihetetlen...

Lazulás képpen két órát eltöltöttünk a Relax Balnéo-ban, a kemping wellness centrumában. Nagyon jó volt csak úgy ücsörögni a jakuzziban és nem csinálni semmit. Az egyik medencében az erős vízsugárral meg is masszíroztattam a tegnap teljesen beállt derekamat és a hátamat, nagyon jót tett neki... A 5 euró egyébként csak egyfajta zálog, a karkötő leadásával visszakapja az ember, úgyhogy így teljesen jó. :)

Jakuzzizás után megpróbáltunk egy kicsit internetezni a kemping wifijén. Hát nem mondom, olyan lassú volt, hogy 10 perc alatt még azt az oldalt sem tudta letölteni, ahol egyáltalán fizetni kéne a szolgáltatásért. Komolyan mondom, hogy Magyarországon ehhez képest még a leglassúbb internet is sugármeghajtással működik... áááááááááá... :( Így hát felkerekedtünk az egyik mekibe, ahol némi alibi-kaja elfogyasztása után végre sikerült feltöltenünk a képeket. Az itteni meki érdekessége, hogy egy háromszintes komplexum, amelynek a felső szintjén egy egész játszótér volt berendezve a gyerekek nagy örömére. Mivel a feltöltés itt is halál-lassú volt, ezért a videókat itt sem tudtuk feltenni, pedig jó pár van! :( Azt hiszem a nyaralás ideje alatt nem is fogjuk tudni feltölteni, mert ha mindenhol ilyen „gyors” lesz a net, örülünk, ha a képekkel végzünk.

Meki után irány ismét egy Decathlon. Kb fél- egy óra keresés után végül megtaláltuk és megvettük a hőn áhított mosószert és egy polifoam-ot a matrac alá, hogy ne bökjenek a kövek. Hurrá... :) Meg kellett küzdeni érte, nem mondom. Az üzlet érdekessége, hogy van önkiszolgáló pénztár. Van egy vonalkódleolvasó, ahol mindenki saját maga le tudja húzni a termékeit. Aztán be kellett dugni a bankkártyát a megfelelő helyre, és már kész is van a tranzakció. Decathlon után Antibes-be látogattunk el... Ez a hely gyönyörű. Ahhoz képest, hogy Franciaországból eddig csak többsávos utakat, meg dugókat láttunk, itt kellemesen felüdítő volt a látvány. Nem győztem fotózni, annyira nem tudtam betelni vele. Sajnos a kamera a nagy fotózás közben lemerült, ideges is voltam emiatt, mert ez már nem az első eset volt... Morogtam is egy sort a Chrisnek, hogy hogyan lehetünk ilyen lúzerek... Mivel már éhesek voltunk, beültünk egy étterembe. Én Spaghetti Napolitania-t kértem. Eléggé nagyot csalódtam benne. Azt hittem, hogy ezt tényleg nem lehet elcseszni, de el lehet. A spagettin egy piros színű, jórészt vízből és lisztből álló lé volt, aminek amolyan se-íze volt. Semmire nem hasonlított. Egyedül a parmezán dobott rajta egy kicsit, így nagy nehezen el tudtam nyammogni. Aztán következett a csetreszvásárlás. Találtam is egy jó ajándékot, remélem, hogy örülni fog neki az, akinek majd odaadom! :) Vacsi után még sétálgattunk egy keveset. Nagyon jól éreztem magam, romantikus volt. Hazafelé jövet gyönyörű volt a francia riviéra kivilágítva. Egy-két fán égősorok villództak, nagyon szép látvány volt.

Cimkék: Katie