Július 18-án reggel a mekiben akartunk kajálni, de közölték velünk, hogy menüvel nem tudnak szolgálni, csak reggeli menüt kaphatunk. Ezen elkeseredve én nem kértem semmit, a Chris kért egy reggeli menüt. Aztán ezt végül elfelezte velem :) De mondanom sem kell, hogy nem laktunk jól.

Reggeli után korán elindultunk Monaco-ba hogy elkerüljük a csúcsforgalmat. Hamar oda is értünk. Monaco csodálatos hely: a szebbnél-szebb hotelek, parkok, házak, nem lehet betelni vele. A Chris nagyon le volt akadva, hogy mennyi extrajó kocsi van itt: Aston Martin, Rolls Royce, Ferrari és a többiek... csak ámult-bámult és tátotta a száját, mint egy kisgyerek, és persze meg is örökített néhányat. A Chris nagyon el volt ájulva a yachtoktól is, és egy alkalommal fel is sóhajtott: 'nekem az is elég lenne, ha egyszer felmehetnék, és megnézhetném, hogy mi hol van. Én már attól is boldog lennék...' Olyan édes volt, hogy majdnem megzabáltam :)

Rengeteg fotót készítettünk Monacoban. Séta közben rátaláltunk egy hangulatos japán módra berendezett kertre, és ez alkalommal össze is kaptunk azon, hogy ki fotózzon. Én meg jól megsértődtem. Délelőtt egész végig morcogtam, mert éhes és szomjas voltam. A Chris elég jól bírta, de egy alkalommal kifakadt: éppen a Forma egy emlékére állított autóban ülve próbáltam lefotózni a Chris-t, amikor vmi probléma volt a géppel. Nem tudtam, mi a baj, és kicsit bénáztam. Közben még egy sereg ember gyűlt össze, hogy ugyanitt lefotóztassák magukat és a Chris meg már baromira ideges volt és beszólt nekem. Aztán egy kis közös morgolódás után mindketten megnyugodtunk és egymásba borulva sétáltunk tovább :)

Eléggé éhes voltam, már majdnem kilyukadt a gyomrom, úgyhogy keresni kellett egy éttermet. Látva azonban az árakat rádöbbentünk, hogy a kis 50 eurós napi költőpénzből még egy rendes ebédet sem tudunk venni magunknak, a vacsiról meg már nem is beszélve. Így hát beültünk egy snack bar-ba, ahol némileg barátságosabbak voltak az árak. Én egy nagy adag tonhalas salátát és egy nagy adag sültkrumplit ettem. Olyan sokat adtak, hogy alig bírtam megenni. Mondjuk mi tagadás, az árát is megkérték, az én „menüm” 14 euróba került. Ezen az áron Olaszországban két spagettit ehettem volna. Természetesen Monacoban is végigjártunk egy csomó szuvenír-boltot és találtam is jó néhány ajándékot, aminek szerintem majd nagyon örülnek a szeretteim :) igyekeztem mindenki ízlésének megfelelően választani, remélem sikerült.

Monacoból hazatérve szokás szerint beültünk a Relax Balnéo-ba, ahol megint majdnem elaludtam. Úgy terveztük, hogy utána még kimegyünk a tengerpartra egyet fürdeni meg napozni, de annyira lusták voltunk, hogy inkább a sátorban heverésztünk és a blogra írogattunk, meg képeket válogattunk.este elmentünk még egyet sétálni a Villeneuve Loubet csodás tengerpartjára. Nagyon romantikus volt. Először vigyáztunk mindketten, hogy ne legyen vizes a lábunk, mert már fürödtünk, de én inkább hagytam, hogy mossa a lábamat a víz, mert már úgyis homokos volt. Hazafelé sétállva láttuk, hogy sokan a tengerparton buliznak. Egy szórakozóhely előtt olyan Aston Martinok és Porschék meg egyéb autók álltak, amelyeket az ember még trágyahordásra sem használ , ahogy a Chris mondaná :) A hazaúton láttuk, hogy levendula itt úgy nő, mint a gaz. Nagyon jó illata volt. Szép volt ez a mai nap :)

Holnap indulunk az Alpokba. Kicsit tartok tőle, mert félek, hogy nagyon hideg lesz. Mikor elindultunk nyaralni, még a 15 fokot is alig bírtuk a motoron, menetszéllel meg esővel együtt. Mondjuk a sátorban az izolációs fóliának, a polifoamnak és a fűthető lepedőnek köszönhetően valószínűleg nem fogunk fázni, de ha elmegyünk valahová, felülről nincs aláöltözetünk, mert nem fért be sehová. Arra is gondoltam, hogy végső esetben magunkra tekerhetnénk az izolációs fóliát, vagy tudomisén. Mindenesetre szurkoljatok, hogy viszonylag jó idő legyen!