Július 23-án a délelőttöt a tengernél kezdtük: úsztunk, napoztunk, meglovagoltuk a hullámokat, nagyon élveztem, és itt abszolút nem féltem. Tartottunk egy rövid vízinindzsa-bajnokságot is: Fröcsköltük egymást ezerrel. Én speciális vízinindzsa technikát alkalmaztam: a tenyeremet lefelé fordítva csak a hüvelyk- és a mutatóujjammal érintettem éppencsak a víz felszínét, és így sikerült teljesen beterítenem a jetikémet, aki csúfos vereséget szenvedett ;) Azonban hamar meguntuk a tengert, kínomban már szívet építettem homokból, kagylókból pedig kiraktam egy szép napórát. Aztán délutáni sziesztát tartottunk. Kiraktuk a lyukas kis matracunkat az árnyékba és kb 1 órát bóbiskoltunk. Nagyon frissítő volt.

Tunyulás után eldöntöttük, hogy végigjárjuk a kemping összes medencéjét. Mivel tudtuk, hogy csak úszósapkával lehet bemenni, kicsit féltünk, hogy vajon beengednek-e minket sima sapkában. De szerencsére nem volt gond, bemehettünk. Volt ott egy kis kőcsúszda, amin én le szerettem volna csúszni, de nem mertem, mert egy nagyobb testű gyerek sem engedtek fel. Érdekes módon a jó pocakos medvepapa lecsúszhatott a gyerekével, de sunyi módon utána egyedül is :) Én mégsem csúsztam le. Inkább a jetim ölébe bújva csüngtem rajta, mint gyümölcs a fán... :) ő pedig cirógatott. Kimondhatatlanul jó érzés volt :) Aztán mikor meguntuk ezt a strandot, átsétáltunk egy másikhoz.

Itt azonban kellemetlen meglepetés ért minket: a csúnya úszómester kiküldte a vízből az én kis Bucikámat, mert nem volt úszósapkája. Én ezen nagyon fel voltam háborodva, mert nem igaz, hogy kifizettük ezt a drága kempinget és csak azért nem mehetünk be, mert urambocsá' elfelejtettünk úszósapkát hozni magunkkal?! Amúgy meg volt ott egy csomó nő és kislány, akiknek fejkendőjük volt, ami alól frankón kilógott a szép hosszú hajuk. A mi sapkánk viszont rendesen betakarta a fejünket. Nagy felindulásomban elindultam hát az úszómesterhez tisztázni a dolgokat. “Bongiorno. Ich hatte eine Frage. Warum können wir ohnne Schwimmhut nicht schwimmen?” (“Jó napot. Lenne egy kérdésem. Miért nem úszhatunk úszósapka nélkül?”) Gondolom eléggé felindult lehetett a hangom, mert az úszómester rémülten elkezdett valamit magyarázni olaszul. Mondta, hogy csak úszósapkában lehet bemenni, mire én méltatlankodva: “Igen???” Most, hogy már a harmadik nyelvet is bevetettem, végképp zavarba jött a bácsi, és kompromisszumként javasolta, hogy vegyük kölcsön azokat az úszósapkákat, amik ott voltak nála, és még fizetni sem kellett érte. “Thank you.” Hangzott a válaszom, amire a bácsi még zavarodottabb arcot vágott. Hiába, miután négy nyelven leosztottam, nemigen mert ellenkezni ;) Mikor visszamentem a Chrishez a két úszósapkával, teljesen le volt nyűgözve, hogy megoldottam a dolgot, tisztára mint egy olasz MAMMA :)

Pancsolás után lefürödtünk és irány a Maxim. Előbb kint megnéztük az étlapot, hogy ne tököljnk sokat a választással. Végül milyen meglepő, megint pizzát kértem ruccolával és paradicsommal, plusz másnapra reggelire szintén pizzát kértem, amit dobozban hoztunk el. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az olasz pizzának párja nincsen :) Vacsi után csetreszboltokat nézegettünk. Teljesen elrontottam a Christ, mert most már ő is olyan szuvenírbolt-mániás lett mint én. Mindent meg akar nézni :) találtunk egy boltot, ahol muránói üvegből készült figurákat árultak, sőt, egy bácsi ott helyben, a szemünk láttára készített el szebbnél-szebb üvegfigurákat. Lenyűgözően ügyes volt, a gyerekek, sőt, olykor még a felnőttek is tátott szájjal bámulták őt.

Este ért minket egy nagy meglepetés: holland ufó szomszédjaink, akik állandóan a sátornál vannak, alig nevetnek és állandóan kártyáznak, érdekes módon köszöntek nekünk. Így elkezdődhetett a jószomszédi iszony. :) mivel nagyon fáradtak voltunk este, hamar lefeküdtünk aludni. Megmondom őszintén, hogy én már nehezen bírom a sátrazást, mert fáj a csípőm, be van állva a hátam, a nyakam és a vállam is. De nem panaszkodom, mert ezért bőven kárpótol a sok szép élmény, amit együtt átéltünk a Kedvesemmel :)