Július 10én reggel nagyon korán felkeltünk, már fél hétkor. Megpróbáltunk visszaaludni. A Chrisnek sikerült még egy órát aludni, nekem nem. Eléggé rossz volt arra ébredni, hogy kb 5-6 helyen hatalmas púpok vannak rajtam. Előző nap este ugyanis, mielőtt bementem a sátorba kb ötvenezer szúnyog rám szállt és éreztem, ahogy megcsípnek. Egész nap nagyon szenvedtem a csípések miatt. Viszont, hogy jót is meséljek, elmondanám, hogy a Chris reggel közölte velem, hogy én leszek ma a pénzügyminiszterasszony, ami annyit jelent, hogy az én kiváltságom volt beosztani a napi 50 eurót. :) A gazdálkodást már a reggeli bevásárlásnál elkezdtem. Én csak salátát, tejet és joghurtot vettem magamnak, a Chris meg szuperzsemlét, csodás felvágottat kért, vettünk gyümilevet is sok-sok vitaminnal, úgyhogy kedves szülők, aggodalomra semmi ok, igyekszünk minden jót megadni a szervezetünknek! :) Aki nem járt Olaszországban, annak mondom, hogy hihetetlenül sokféle finom zsemle és kenyér, valamint felvágott van a boltokban, a rozmaringos zsemlétől elkezdve a teljes kiőrlésű szuperkenyereken át minden van.

Reggeli után elmentünk Velencébe városnézésre. Úgy volt, hogy először kimegyünk inkább fürdeni Jesoloban, de mivel hideg volt és felhős, ezért úgy döntöttünk, hogy rögtön Velencében kezdünk. A megérkezéskor a parkolás komoly gondokat okozott. A Chris végül teljesen szabálytalanul parkolt, amiért én be is voltam rezelve, nehogy elvigyék a járgányt, de végül semmit nem félve otthagytuk úgy. Velencében kb 3 órát sétáltunk. Lenyűgőző volt Velence szépsége: még a legromosabb házak is festőien szépen harmonizálnak a vízzel és a környezettel, egyszerűen meseszép volt. A sok csetresz(ajándék) boltok sokasága, az éttermek, fagyizók, különleges édességeket áruló süteményboltok különleges hangulatot teremtenek. Nem is beszélve a szűk utcákról, ahol szinte karnyújtásnyira vannak a falak egymástól, ahol egész lényünket betölti az olasz nők és férfiak csodás illata és az éttermekből áradó finom illatok. Páratlan élmény ezeken az utcákon sétálni.

A városnézés részeként a csetreszboltok sokaságát is végignéztük, megfelelő ajándékokat keresve szeretteinknek. Találtunk is egy üzletet, ahol a sok cucc közül nagyon nehezen tudtam kiválasztani, hogy mit veszek a tesómnak. Az Iminek és Anyunak egyszerű volt találni valamit, mivel a húgom, Patrícia (Patri) ízlését annyira nem ismerem, nehéz volt a választás. Fontos volt, hogy olyasvalamit vegyek, ami tetszeni fog neki. A Christ már nagyon kiakasztottam a válogatással. Láttam is rajta, hogy K.O. De hát mit lehet tenni. Mint a többi nő, én sem tudok betelni a szebbnél szebb csillogó ékszerek és tárgyak sokaságával. És a bőség zavarában sokkal nehezebb jól választani. Lényeg, hogy sikerült 3 db ajándékot vennem :) Mondjuk még ezután az üzlet után is megnézegettem minden kirakatot és a Chrisnek – a családi béke érdekében - kihangsúlyoztam, hogy „neked nem kell ám idejönnöd, nézegess máshol”. A shoppingolás során láttunk fantasztikus édességboltokat, ahol finomabbnál finomabb édességeket láttunk, le is videóztam őket :) Szegény csóró turista, megenni nem tudja, csak lefényképezi :) A nézgelődés során kiderült, hogy a Chris minden vágya, hogy legyen egy szép levélvágó kése, mert hát miféle dolog az, hogy a Márknak (az alkalmazottjának) van levélvágó kése, neki meg nincs.... ááááááá... férfiak... Végül nem talált megfelelőt, mert mindegyiket túl csicsásnak találta.

Séta közben megálltunk egy téren, ahol megírtam egy-két bejegyzést a blogra. Kerestünk wifi lehetőséget, de vagy nem volt, vagy baromi drága volt (4-5 euró per óra), ezért úgy döntöttünk, talán nem kéne a fél gatyánkat elfizetni netre. A wc-zésről nem is beszélve, ami kemény 1,5 euróba került. Nem semmi... egy füttyentés kb 400 Ft, ezt nevezem. Azon inkább vettünk egy fagyit. Eszméletlen finom volt, krémes és lágy, és nem húzzák le a felesleget, jól megmérik. A Velencében kapható velencei álom fagyi a legfinomabb, érdemes megkóstolni... :) Elcaplattunk a Szent Márk térre is és megpihentünk a lépcsőn. A zsernyákok meg rögtön felszólítottak minket, hogy emeljük fel a popónkat, mert a Szent márk téren nem lehát ám üldögélni, meg enni és iddogálni... ehhez nem fűzök hozzá semmit... arról nem is beszélve, hogy a net, bár olcsó volt, olyan lassú volt, hogy a blogunk kezdőoldalát nem tudta betölteni 15 perc alatt... ááááááá...

Továbbmentünk a kikötőbe és megnéztük a gondolákat, a vízitaxikat meg a vízibuszokat (vaporetto). Megkértünk egy turistát, hogy fényképezzen le minket, mert sajnos sehol nem volt olyn támaszték, ahova le tudtuk volna rakni a gépet és normális képet tudtunk volna készíteni. Aztán megéheztünk. Elkezdtünk keresgélni egy normális éttermet, de milyen érdekes, hogy amikor gőzerővel kutatunk, egyet sem találunk, máskor meg ott van a szemünk előtt több tucat... nagy nehezen találtunk egy hangulatos kis helyet. Én pesto-s tésztát ettem a Chris meg bolognait. Hát én nem tudom, hogy mit tettek rá, de nagyon ízletes volt, 20 milliárdszor finomabb, mint bármely otthon kapható pestos tészta. Ebéd után vettünk még egy szuperszendvicset, aztán vaporettoval utaztunk vissza a kiindulóponthoz.

Nagyon vicces volt a vaporetto. A megálló a vízen lebegett, ez csatlakozott hozzá a talajhoz. Először borzasztóan féltem, mert ide-oda inogott, de olyannyira megszoktam, hogy az út egy részén már filmeztem és fotóztam az ablakból. Egész nap a fényképezőgépen lógtam, ezért a Chris elnevezett engem Fotonnak :)) A képek és videók 80%át én követtem el. Bár nem vagyok olyan jó fotós, de a lelkesedés megvan. Mikor visszaértünk a parkolóhoz, majdnem elkapott minket a szívroham, amikor nem láttuk a motort. Azt hittük elvontatták a tilosban való parkolás miatt. De szerencsére nem, mert aztán felbukkant a kis kékség. Hazamotoroztunk és gyors fürdés után le is feküdtünk aludni. Szép volt a mai nap, nagyon jól éreztem magam :):) Egész nap egymáson lógtunk, szerelmesen egymásba borultunk, csodálatos volt.

Cimkék: csetreszvásárlás, Katie, Lido di Jesolo, Olaszország, Velence